Erre érdemes volt várni. Pedig a november 26-ai felvételről kiszivárgott anyag alapján nem tűnt valószínűnek, hogy még aznap sikerül ütőképes, slágergyanús számot rögzíteni. A ma boltokba került kislemez viszont minden kétséget eloszlatóan bizonyítja, hogy a Beatles pillanatok alatt képes átlépni saját árnyékán.

A Please Please Me tavaly november 26-án készült felvételei közül az elsők egyike

A középrészt még füllel hallhatóan félkész állapotban hozta az együttes az Abbey Roadra, majd – George Martin útmutatása mellett – a stúdióban dolgozták ki. A második refrént követő sablonos átkötést Starr hamar feljavította (mindkét felvételen 1:01-nél), az 1:09-nél érezhető döccenést pedig – valószínűleg McCartney javaslatára – egy „in-my-heart” betoldással hidalták át. Ennyi – a már legutóbb is méltatott, alaposan kidolgozott részletekkel együtt – elégnek bizonyult ahhoz, hogy az első felvételen még gyenge pontnak számító középrész váljon a dal fő húzóerejévé.

A Please Please Me és az Ask Me Why tavaly november 26-án készült felvételeinek november 30-án kevert, ma megjelent végleges verziója

Ha bármi kétség maradt volna még Starr alkalmasságát illetően, a Please Please Me záró taktusaival végérvényesen bepüfölte magát a Beatlesbe. Olyan dinamikával zárul a dal, hogy a hallgatónak nincs más választása, mint visszarakni a tűt a lemez elejére.

Ha mégis megfordítjuk, akkor sem járunk rosszul. A kevésbé eredeti Ask Me Why nem mérhető az A-oldalas számhoz (mindkettő nagyrészt Lennon szerzeménye), de sokat elárul a Beatles fejlődőképességéről, ha visszahallgatjuk a tavaly júniusi BBC-felvételt. Az összehasonlítás persze igazságtalan, mivel akkor élőben játszották ugyanezt a dalt, de a stúdióban sem sokat bíbelődtek vele, mindösszesen hatszor futottak neki. A nem csak a Please Please Me-hez képest halvány középrészt talán felesleges volt kétszer is felvenni, de a dal még ezzel együtt sem fullad unalomba, sőt, könnyen lehet, hogy lesznek rajongók, akik végül ezt zárják inkább a szívükbe.

Forrás: Auctiva.com

A bemutatkozó kislemeznél megkapóbb, lendületesebb, és nem utolsósorban a Beatles színpadi produkcióját sokkal inkább tolmácsolni képes hanganyagot sikerült a nagyérdemű elé tárni. A Love Me Do-hoz hasonlóan a szájharmonika most is meghatározó szerepet játszik, de a Please Please Me minden szinten túltesz rajta. Elég egyszer leforgatni, és máris elavultnak hat az alig három hónapja megjelent első kislemez. Ha ez a progresszió velük marad, okozhatnak még néhány meglepetést.