Megjelent végre. Nem valószínű, hogy megrohamozzák érte a lemezboltokat, de a mai nappal a Beatles státusza visszavonhatatlanul megváltozott: mostantól nem egy első lemezszerződésért kuncsorgó klubzenekarról van szó, hanem egy EMI-leány által kiadott koronggal rendelkező formációról.

Komoly fegyvertény továbbá, hogy mindkét dal saját szerzemény; ha másra nem, erre okvetlenül felkapják majd a fejüket a kritikusok. Nem azért, mert ne próbálkoznának mások is dalszerzéssel, hanem mert a kiadó be merte vállalni, hogy egy stúdiótapasztalattal nem rendelkező együttes ne profi szerzők munkáját vegye fel első lemezére. Az Andy White-afféron pedig enyhít a tény, hogy végül a Love Me Do-nak a Starr által feljátszott verziója került lemezre:

Csak a B-oldalra került P.S. I Love You-ban dobol a stúdiózenész, Starr pedig a rumbatököt rázza:

A megjelenés előtt a kiadó egyébként sikeresen ráhozta a frászt Brian Epsteinre. A sajtónak és a rádióknak kiküldött előnyomott 250 példányon elírták az ismeretlen dalszerző, Paul McCartney nevét, amitől a menedzser azonnal a plafonon volt. Legfőbb félelmét, hogy a megjelenő kislemezen is McArtney szerepel majd, a Parlophone hamar eloszlatta, mégsem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a hibás címke miatt épp a legfontosabb véleményformálók rendre rosszul hivatkoznak majd a szerzőre.

Forrás: The AfterWord

Megjósolhatatlan a két dal fogadtatása. A végtelenül egyszerű Love Me Do főleg Lennon szájharmonikája miatt lehet emlékezetes, a csak kicsivel mélyebb, mérsékelten magával ragadó P.S. I Love You pedig a tinilány-szívekre bazírozhat. Bár a lemez anyaga ízelítőt sem ad az együttes dübörgősebb élő megszólalásából, a bátran őszinte hangzás frissítően hat a múlt évtized rock and roll-lázát követő lapos brit zenei éterben. 

Forrás: Totally Vinyl

Az anyag legalábbis ígéretes, és ha nehéz is azonnal beleszeretni, a hallgató kíváncsiságát mindenképp felpiszkálja: ha ilyen üde az indulás, vajon képes-e ennél ütőképesebb teljesítményre ez az új zenekar?

Azt a hat shillinget semmiképp sem érdemes tehát megspórolni, ki tudja, fognak-e még többet kérni érte.